Tekintse meg újra Layne Staley utolsó fellépését az Alice in Chains-ben 1996-ban

1996. április 10-én Layne Staley az Alice in Chains-szel lépett színpadra, és ez volt az utolsó fellépése a bandával. Jelentős alkalom volt ez a seattle-i székhelyű grunge csoport rajongói számára, akik látták Staley-t, amint évek óta szenvedélybetegséggel küzd. Aznap este Staley jó hangulatban volt, viccelődött a tömeggel, és még egy korty whiskyt is ivott egy rajongó kulacsából. De nyilvánvaló volt, hogy nincs jó egészségi állapotban: vékony volt és törékeny, szemei ​​beestek és üregesek. Ennek ellenére mindent beleadott a rajongókért, és olyan slágereket adott ki, mint a „Would?”, a „Rooster” és a „Down in a Hole”. Erőteljes előadás volt, amelyet a véglegessége még megrendítőbbé tett. Tragikus módon, mindössze hat hónappal az utolsó bemutató után Layne Staley 34 éves korában meghalt a kábítószer-túladagolásban. De az az éjszaka Seattle-ben tovább fog élni azok szívében, akik ott voltak, hogy szemtanúi legyenek.

Az Alice in Chains frontembere, Layne Staley a rock and roll egyik tragikus alakja, nagyrészt azért, mert egy ilyen erősen feltérképezett utat követett. Művészet, hírnév, siker, drogok, az irányítás elvesztése és végül a halál. Ez egy látszólag elkerülhetetlen vége volt.

Az énekes 2002-ben hunyt el, miután hosszas harcot vívott a függőséggel, de utolsó színpadi fellépése az Alice in Chainsben évekkel korábban történt. Az alábbiakban egy pillantást vetünk a boldogabb időkre, és látjuk Staley-t 1996-ban a fénykorában.

A banda az 1995-ös albumuk előtti években nehezen tudott együtt dolgozni Staley-vel és annak hatalmas heroinfüggőségével – az ő függősége lehetetlenné tette a rendszeres zenekari tevékenységet. Az egyik lehetőség azonban az volt, hogy 1996 tavaszán kivágtak egy MTV Unplugged albumot, és a csoport nem okozott csalódást.

Staley kezdett belekapaszkodni a dolgokba, és mivel lehetőség nyílt arra, hogy befizesse a sikert előttük, a csoport fejjel előre ugrott. Ez azt jelentette, hogy megragadták a lehetőséget, hogy Amerika minden idők egyik legkedveltebb és legtöbbet kereső rockzenéjére, a Kissre és a felpörgetett találkozási turnéjukra induljanak.

Scott Weiland saját drogfogyasztása kényszerítette ki az eredeti bandát, a Stone Temple Pilots kikerült a képből, az Alice in Chains pedig készen állt a staféta átvételére. Kiss viszontlátása előtt ijesztő kilátás volt fellépni a színpadra, és úgy gondoljuk, hogy 40 000 megrögzött Kiss-rajongóval kell szembenézni – valószínűleg mindannyian sminkelve –, olyan nehéz, mint amilyen lehet. De Staley és a banda több volt számukra, mint egy pár.

A banda 1996. június 28-án nyitotta meg a turné részét Detroitban, majd Louisville-i és St. Louis-i megállót követően július 3-án a Missouri állambeli Kansas City-ben található Kemper Arénában fejezte be szereplését. A banda 10 dalból álló szettje lenne az utolsó, amit ikonikus felállásukban bemutattak.

Szerencsére egy legenda a teljes 47 perces szett alatt, amely olyan dalokat tartalmaz, mint a „We Die Young” és a „Beth”, a zenekaron tartotta a kameráját. Ez egy főszereplő előadás volt, de egy észrevehető dolgot megragadott: Staley messze volt a csúcs fizikai állapotától.

Amikor az énekes fellép, hogy a „Man in the Box”-val zárja az előadást, törékenysége és egyértelmű gyengesége extra megrendítővé tesz. Nem sokkal a show után Staley súlyos túladagolást szenvedett, és kórházba került, ez a végét jelentené Staley-nek a bandában. 1998-ban fellépett néhány dal erejéig, de az énekes utolsó éveit távol töltötte a csapattól.

A banda újra összeállt William DuValllal a vezető vokálon, és a mai napig turnézik, de valami mindig hiányozni fog. Alább megtekintheti Layne Staley utolsó fellépését az Alice in Chains-ben.